Történelme

Az európai integráció története



Az Európai Unió létrehozására irányuló kezdeményezést a két
világháború által okozott pusztítás hívta életre Európában. Néhány
nyugat-európai állam ugyanis így próbálta megelőzni az egymás elleni
esetleges későbbi háborúk kitörését.


Fontosabb dátumok



1948
Március 17.
Belgium, Franciaország, Luxemburg, Hollandia és az Egyesült Királyság
aláírja a Brüsszeli Szerződést a gazdasági, kulturális és társadalmi
együttműködésről.
Május 5.
Londonban létrejön az Európa Tanács (székhely: Strasbourg).



1950
Május 9.
Jean Monnet és Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatára
megszületik a "Schuman-terv": Franciaország, a Német Szövetségi
Köztársaság és bármely, hozzájuk csatlakozni kívánó európai ország
egyesíti a szén- és acél-erőforrásaikat. A terv a szolidaritáson, békén
és összefogáson, valamint az egymással való kibékülésen alapult.



1951
Április 18.
A Hatok (Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország,
Luxemburg és Hollandia) aláírják a Párizsi Szerződést, amellyel
megalakul az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK).



1952
Május 27.
Párizsban aláírják az Európai Védelmi Közösséget létrehozó
szerződést.



1955
Június 1-2.
A Hatok külügyminiszterei Messinában (Olaszország) megállapodnak
abban, hogy az európai integrációt valamennyi gazdasági ágra
kiterjesztik.



1957
Március 25.
Aláírják a az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai
Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó Római Szerződéseket.



1960
Január 4.
Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc és az Egyesült
Királyság aláírja az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (EFTA)
létrehozó Stockholmi Konvenciót.



1962
Július 30.
Bevezetik a közös agrárpolitikát (CAP).



1968
Július 1.
Életbe lép a vámunió.



1973
Január 1.
Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozik az Európai
Közösséghez.



1979
Március 13.
Életbe lép az európai valutáknak bizonyos stabilitást garantáló Európai
Pénzügyi Rendszer (EMS).
Június 7. és 10.
Megtörténik az Európai Parlament első közvetlen választása. A
Parlament 410 tagját öt évre választják meg közvetlen, általános
szavazással.



1981
Január 1.
Görögország csatlakozik az Európai Közösséghez.



1985
Június 14.
Belgium, Németország, Franciaország, Luxemburg és Hollandia aláírja a
belső országhatárokon történő ellenőrzések fokozatos felszámolásáról
szóló Schengeni Egyezményt.



1986
Január 1.
Spanyolország és Portugália csatlakozik az Európai Közösséghez.
Február 17. és 28.
Luxemburgban és Hágában aláírják az Egységes Európai Okmányt.



1989
Szeptember 19.
Lengyelország és az Európai Közösség Varsóban aláírja a kereskedelmi
és gazdasági együttműködési megállapodást.



1990
Április 28.
Az Európai Tanács rendkívüli, dublini ülésén közös álláspontot
alakítanak ki a német újraegyesítéssel kapcsolatban, illetve a
Közösség közép- és kelet-európai országokkal való viszonyáról.
Május 29.
Párizsban aláírják a közép- és kelet-európai országoknak pénzügyi
segítséget nyújtó Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD)
megalapításáról szóló egyezményt.



1991
Október 21.
Megegyezés születik az Európai Gazdasági Térség (EEA)
létrehozásáról, amely szorosabb kapcsolatot teremt a Közösség és
nyugat-európai szomszédai között (Ausztria, Finnország, Izland,
Liechtenstein, Norvégia, Svédország, Svájc).



1992
Február 7.
Aláírják a Maastrichti Szerződést az Európai Unióról és az Európai
Pénzügyi Unióról (EMU).
Fő pontok, elvárt eredmények: az egységes valuta jövőbeni
bevezetése, közös kül- és biztonságpolitika alkalmazása, európai
állampolgárság előmozdítása.



1993
Január 1.
Életbe lép az egységes európai piac.



1994
Március 31.
Magyarország benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
Április 5.
Lengyelország benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.



1995
Január 1.
Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozik az Európai Unióhoz.
Március 20-21.
Párizsban aláírják a Közép- és kelet-európai Stabilitási Paktumot.
Május 3-10.
Az Európai Bizottság elfogadja a közép- és kelet-európai társult
országok csatlakozási előkészületeiről szóló Fehér Könyvet.
Június 22.
Románia benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
Június 27.
Szlovákia benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
Október 27.
Lettország benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
November 24.
Észtország benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
December 8.
Litvánia benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
December 14.
Bulgária benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.



1996
Január 17.
A Cseh Köztársaság benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai
Unióhoz.
Június 10.
Szlovénia benyújtja csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.



1997
Július 16.
A Bizottság bemutatja az Agenda 2000 erősebb és kibővített Uniót,
valamint javasolja a tárgyalások megkezdését a tíz közép- és kelet-
európai társult országgal (Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország,
Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia
és Szlovénia).
Október 2.
Aláírják az Amszterdami Szerződést, melynek keretében megvalósul az
Európai Unió politikai egységesítése a közép- és kelet-európai
országok csatlakozásának tükrében.



1998
November 10.
Miniszteri szintű értekezleteket tartanak a csatlakozásról Ciprussal,
Lengyelországgal, Észtországgal, a Cseh Köztársasággal és
Szlovéniával.



1999
Január 1.
Hivatalosan bevezetik az eurót, amelyet a következő országok
fogadnak el hivatalos valutájuknak: Ausztria, Belgium, Finnország,
Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Luxemburg,
Hollandia, Portugália és Spanyolország.
Május 1.
Életbe lép az Amszterdami Szerződés.
Július 19.
Az Európai Tanács bécsi ülésén született megegyezés szerint az EU 15
tagállamának, a tíz közép- és kelet-európai társult országnak,
Ciprusnak, Máltának és Svájcnak a külügyminiszterei találkozót
tartanak Brüsszelben (Törökország lemondja a részvételt).
December 9-10.
Az Európai Tanács Helsinkiben ülésezik. Döntést hoznak a csatlakozási
tárgyalások megkezdéséről Romániával, Szlovákiával, Lettországgal,
Litvániával, Bulgáriával és Máltával, valamint társult országként
elismerik Törökországot.



2000
Január 15.
Brüsszelben megtartják a Máltával, Romániával, Szlovákiával,
Lettországgal, Litvániával és Bulgáriával való csatlakozási
tárgyalásokról szóló Miniszteri Kormányközi Konferencia nyitó ülését.
Április 18-19.
Ljubljanában (Szlovénia) megtartják az Európai Parlament Elnöke és a
társult országok Parlamentjeinek Elnökei közötti kilencedik találkozót.
December 7-9.
Az Európai Tanács Nizzában ülésezik. Üdvözli a társult országokkal
tartott csatlakozási tárgyalásokban történt előrelépést, a Törökország
előcsatlakozási stratégiája érdekében tett erőfeszítéseket, méltányolja
a társult országoknak az acquis communautaire (közösségi joganyag)
elfogadására, feltételeinek megteremtésére, valamint alkalmazásának
megvalósítására tett erőfeszítéseit.



2001
Február 26.
Aláírják a Nizzai Szerződést, amely módosítja az Európai Unióról és az
Európai Közösségről szóló szerződéseket.



2002
Január 1.
Forgalomba hozzák az euró bankjegyeket és pénzérméket.
December 12-13.
Koppenhágai csúcstalálkozó: a tíz tagjelölt ország 2004. május 1-jén
fog az Európai Unióhoz csatlakozni.



2003
Április 16.
Magyarország a többi 9 társult országgal együtt aláírja a csatlakozási
szerződést Athénban.

Szerződések, egyezmények -

A PÁRIZSI SZERZŐDÉS
1951. április 18.

A Párizsi Szerződéssel alakul meg az Európai Szén- és Acélközösség
(ESZAK), mely ötven évig a következőkön alapult: közös piac, közös
célkitűzések, közös intézmények.
Szerződő felek: Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország,
Luxemburg, Hollandia. A szerződés 1952. július 25-én lépett életbe.
Az, hogy kifejezetten a szenet és az acélt választották, szimbolikus
jelentéssel bírt: az 1950-es évek elején a legfontosabb iparágakat
testesítették meg. Az ezekből nyerhető gazdasági haszon mellett a
francia és német erőforrások egyesítése a két ország közötti
ellenségeskedés végét is jelentette egyben. A francia külügyminiszter,
Robert Schuman javaslatára 1950. május 9-ét tekintjük a Közösség
megalakulásának időpontjának.


A Párizsi Szerződés fő pontjai a következők:
- az áruk szabad mozgása, termelési forrásokhoz való szabad
hozzáférés;
- a piac folyamatos figyelése annak érdekében, hogy elkerüljék a
termelési kontingensek bevezetése miatt fellépő esetleges
torzulásokat;
- a szabad verseny és átlátható árak szabályainak elfogadása;
- a szén- és acélszektor modernizációjának, átalakításának
támogatása.

Az intézmények felállítása:
- Európai Bizottság: fő hatósági szerv
- Európai Parlament: közgyűlés
- Európai Unió Tanácsa: Miniszterek Tanácsa
- Európai Bíróság
- Európai Számvevőszék


A RÓMAI SZERZŐDÉS
1957. március 25.

A Római Szerződés a következő szerződéseket foglalja magában:
Európai Gazdasági Közösség (EGK), Európai Atomenergia Közösség
(Euratom). E szerződéseket határozatlan időre kötötték, és ebből
kifolyólag majdnem alkotmányos jelleggel bírtak. A szerződések 1958.
január 1-jén léptek életbe.

Az Európai Szén- és Acélközösség alapítóinak szándéka az volt, hogy
megtegyék az első lépést egy Európai Föderáció megalakítása felé. A
közös szén- és acélpiacot egy kísérletnek tekintették, mely reményeik
szerint a későbbiekben kiterjedne a gazdaság egyéb területeire is,
végül pedig a politikailag is egységes Európában teljesedne ki.
Az Európai Gazdasági Közösségről (EGK) szóló szerződés
Az EGK célja egy olyan közös piac megteremtése volt, amely a
következőkön alapult:
- áruk, személyek, tőke és szolgáltatások szabad áramlása;
- a gazdaságpolitikák fokozatos összehangolása.

Az EGK-ról szóló szerződés cikkei között szerepelt:
- a tagállamok közötti vámok lebontása;
- közös külső vámtarifák bevezetése;
- közös agrár- és közlekedéspolitika bevezetése;
- az Európai Szociális Alap létrehozása;
- az Európai Beruházási Bank megalapítása;
- a tagállamok közötti kapcsolatok fejlesztése.

Ezen célkitűzések megvalósítása érdekében az EGK-ról szóló
szerződés lefektetett bizonyos alapelveket, valamint meghatározta a
Közösségi intézmények jogi tevékenységeinek kereteit.
Ezek magukban foglalják a közös politikákat: közös agrárpolitika,
közlekedéspolitika és kereskedelempolitika.
Euratom
Az Európai Atomenergia Közösség koordinálta a nukleáris energia
békés módon való felhasználásáról szóló és a tagállamok által
folytatott kutatási programokat.


EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY (SEA)
1986. február 17.

Az Egységes Európai Okmányt először csupán kilenc tagállam írta alá,
majd később (egy népszavazást követően) Dánia, ezután pedig 1986.
február 28-án Olaszország és Görögország. Az Okmányt a tagállamok
parlamentjei ratifikálták 1986-ban, de mivel egy állampolgár
fellebbezést nyújtott be az Ír Bírósághoz, csak 1987 júliusában lépett
hatályba.


Az Egységes Európai Okmány fő céljai a következők voltak:
- nagy belső piac megteremtése 1993. január elsejével;
- az Európai Parlament hatáskörének kiterjesztése annak érdekében,
hogy demokratikusabb legyen a Közösség döntéshozási folyamata;
- Miniszterek Tanácsa: döntéshozási kapacitás fejlesztése.
Az Egységes Európai Okmány a szerződések első fontos reformját
jelentette. Ezzel megkezdődött az egységes piac tökéletesítésének
folyamata. Egyéb fontos fejlődésként könyvelhető el, hogy az Európai
Parlamentnek új jogokat biztosított, valamint, hogy megvalósulhatott
az Európai Politikai Együttműködés.
Mindezek együttesen vezettek az Európai Unió megalakulásához. Az
Okmány fő tartalma az Egységes Európai Piac tökéletesítése volt,
azonban egyéb fontos reformokat is hordozott.


Az egységes piac megteremtésének határideje
Az Egységes Európai Okmány meghatározta az egységes piac
megteremtésének határidejét is: a négy alapvető szabadságot (áruk,
személyek, szolgáltatások és tőke szabad áramlása az EU-n belül)
1992 végére biztosítani kell. A nemzeti jogszabályok
összehangolásának felgyorsítása érdekében az Egységes Európai
Okmány megváltoztatta a döntéshozási folyamatot az egységes piacot
érintő területeken. Attól kezdve kevés kivételtől eltekintve (pl. adójog),
az Európai Unió Tanácsának minősített többsége elegendő az
egységes piacra vonatkozó döntések meghozatalához. Korábban a
döntéshozási folyamatban alapkövetelmény volt a tagállamok közötti
teljes egyhangúság.


Az Európai Parlament nagyobb hatásköre
Az egységes piac demokratikus felügyeletet igényelt. Az Európai
Parlamentnek az Egységes Európai Okmány nagyobb hatáskört
biztosított. Az ún. együttműködési folyamat egy új jelenség volt a
szerződésekben; azt jelentette, hogy az Európai Parlament szorosan
együttműködik az Európai Unió Tanácsával a jogalkotási folyamat
során. Az Európai Parlament is beleszólhat a döntésekbe a
csatlakozást érintő kérdésekben.


Új felelősség
Az Egységes Európai Okmány megteremtette az Európai Politikai
Együttműködés alapjait, amely az Európai Unió közös kül-és
biztonságpolitikájában valósult meg. Az Európai Politikai
Együttműködés célja az Európai Unió egységesebb nemzetközi
politikájának megvalósítása volt.

Az Egységes Európai Okmány több területen is növelte az Európai
Unió hatáskörét, ideértve a következőket:
- strukturális politika;
- kutatás- és technológiafejlesztés;
- környezetvédelmi politika;
- együttműködés a gazdaság- és pénzügypolitika terén.


A MAASTRICHTI SZERZŐDÉS
1992. február 7.

A Maastrichti Szerződés megkötésének fő oka az a gondolat volt, hogy
az Európai Unió ne csupán gazdasági közösség legyen, hanem ennél
sokkal több: politikai unió. A Szerződés a következő fő területeken
jelentett előrelépést az Európai Unió számára: pénzügyi unió, közös
kül- és biztonságpolitika, igazság- és belügyek, uniós állampolgárság. A
Maastrichti Szerződés 1993. November 1-jén lépett hatályba.
A Maastrichti Szerződés meghatározta az Európai Unió három fő
pillérét, melyek a következők:


1. Az Európai Közösségek: az Európai Közösség biztosítja a tagállamai
számára, hogy a közösségi intézményeken keresztül közösen
gyakorolhassák szuverenitásukat a Szerződések által lefedett
területeken. A közösségi tevékenységeknek el kell fogadniuk az
arányosság elvét, valamint - azokon a területeken, amelyek nem
tartoznak a Közösség kizárólagos illetékességi körébe - a
szubszidiaritás elvét.

2. Közös kül- és biztonságpolitika bevezetése: a tagállamoknak aktívan
és fenntartás nélkül támogatniuk kell ezen politikát a lojalitás és
kölcsönös szolidaritás szellemében.

3. Igazság- és belügyi együttműködés: közös tevékenységek annak
érdekében, hogy a polgároknak nagyobb biztonságot garantáljanak a
szabadság, a biztonság és az igazságügy területén.


A Maastrichti Szerződésben megjelenő újítások között voltak a
következő döntések is:

- Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) kiépítésének megkezdése egy
egységes valuta megteremtésével;
- Új jogok biztosítása az uniós állampolgársággal:
- az Európai Unió bármely tagállamában való letelepedési jog;
- az Európai Unión kívül Európai Uniós követségek által kínált
védelemhez való jog;
- szavazati és választási jog olyan választások esetén, melyeket az EU
tagállamain kívül tartanak;
- Európai Uniós intézmény vagy testület által elkövetett helytelen
ügykezelés / hivatali visszaélés esetén az Európai Ombudsmanhoz való
fellebbezési jog;
- az Európai Parlament hatáskörének, és ezáltal az európai
demokráciának erősítése;
- az Európai Unió számára illetékesség biztosítása olyan problémák
kezelése esetén, melyek nemzetközi megközelítést / megoldást
igényelnek;
- közös kül- és biztonságpolitika bevezetése.


AZ AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS
1997. június 17.

Az Amszterdami Szerződés nagy előrelépést jelentett az uniós politikák
alkotmányos alapra való helyezésében, valamint a demokratizálás
tekintetében. Az EU-intézmények keretén belül szorosabb
együttműködést határozott meg a tagállamok között. A szerződés
1999. május 1-jén lépett hatályba.


Az Amszterdami Szerződés fő célkitűzései a következők voltak:
- a foglalkoztatás és az állampolgári jogok fontossága;
- a mozgás szabadsága előtt még fennálló, végső akadályok
leküzdése, a biztonság erősítése;
- erősebb szerep biztosítása Európa számára a világ eseményeiben,
nemzetközi ügyekben;
- az EU intézményi szerkezetének hatékonyabbá tétele, tekintettel az
Unió bővítésére. Szükség van hatékony, legitim intézményekre a
következők biztosítására:
- a bővítéshez vezető út előkészítése (különösen a közép- és kelet-
európai országok vonatkozásában);
- az EU számára a Maastrichti Szerződésben foglalt felelősség még
hatékonyabb vállalásához szükséges eszközök biztosítása.
Másként fogalmazva, az Amszterdami Szerződés megerősítette a
Maastrichti Szerződésben foglalt és az Európai Unió munkájának
alapkövét jelentő három pillért:

1. az Európai Közösségek;
2. közös kül- és biztonságpolitika;
3. igazság- és belügyi együttműködés.


A SCHENGENI EGYEZMÉNY
1985. június 14.

Az "Európa határok nélkül" koncepció nem az Európai Unió törvényes
keretei között, hanem kormányközi egyezmény alapján valósult meg.
Belgium, Németország, Franciaország, Hollandia és Luxemburg aláírta a
Schengeni Egyezményt, amely kijelenti, hogy "a belső határokat bárhol
át lehet lépni személyi ellenőrzés nélkül".
Az öt alapító államhoz később csatlakozott Dánia, Görögország,
Spanyolország, Olaszország, Portugália, Ausztria, Finnország és
Svédország is.

Az Unión kívüli országok állampolgárainak kínált előnyök
Nem csak az Unió állampolgárai élvezhetnek előnyöket az utazás ily
módon megnyilvánuló szabadságából, hanem más országok
állampolgárai is. Fennáll azonban az a feltétel, hogy az
állampolgároknak tartózkodási joggal kell rendelkezniük a Schengeni
Államok egyikében. A Schengeni Államokon kívül élő nem EU-
állampolgároknak egyetlen Schengeni Állam által kibocsátott vízumra
van szükségük, ha a szabadságukat a Schengeni Államokban kívánják
tölteni. A vízum bármely Schengen-államba való belépésre és rövid ott-
tartózkodásra jogosít fel. Nem EU-tagállambeli állampolgárok számára
az utazás szabadsága csupán három hónapi ott-tartózkodásra terjed
ki. Hosszú távú tartózkodási engedélyre az érintett tagállam egyéni
döntése vonatkozik.


Ellenőrzés nélküli határátlépés
1995. március 26. óta a következő országok közötti belső
országhatárokon nem végeznek személyi ellenőrzést: Németország,
Hollandia, Belgium, Franciaország, Luxemburg. Később csatlakozott:
Ausztria, Dánia, Finnország, Görögország, Olaszország, Portugália és
Spanyolország. A Schengeni Egyezmény magában foglalja a következő
témaköröket: vízumok kölcsönös elismerése, rendőrségi
együttműködés, menedékjogi kérelmek, fegyverekre és narkotikumokra
vonatkozó jogszabályok összehangolása.


Belső biztonság
A belső határellenőrzések megszűnése mellett egyidejűleg szigorúbb
személyi ellenőrzéseket alkalmaznak a külső határokon. A Schengeni
Államokba való belépésre közös szabályozás vonatkozik. A Schengeni
Egyezményt aláíró államok elismerik az egymás nemzeti hatóságai által
kiállított vízumokat. A menedékjogra is hasonló egyezmény vonatkozik.
Az egyezményt aláíró felek egymás rendőrségi erőinek kölcsönös
segítéséről is megegyeztek, melynek megvalósulását a SIS (Schengeni
Információs Rendszer) biztosítja (“elektronikus körözési lista”).


Alkalmazás az Európai Unió esetében
A Schengeni Államok az új szerződés alapján továbbra is szorosan
együttműködnek az említett területeken. Ez olyan együttműködéseket
is magában foglal, amelyek nem érintik valamennyi EU-tagállamot. Az
Egyesült Királyság és Írország továbbra is határellenőrzést végez az
országba belépőknél, ennek ellenére a rendszer egészében részt vesz.

A NIZZAI SZERZŐDÉS
2000. December

A Nizzai Szerződés – amely az Egységes Európai Okmány, a Maastrichti
Szerződés és az Amszterdami Szerződés utóda - számos intézményi
változást vezetett be.

A szerződés legfontosabb célja az volt, hogy az Európai Unió
intézményi gépezetét felkészítse az Unió bővítésére. A tizenkét társult
országgal folytatott csatlakozási tárgyalások folyamán világossá vált,
hogy az intézményi reformokat 2002 végére véghez kell vinniük.

Az Európai Unió intézményeiben bekövetkezett változások a
következők voltak:
- szavazási folyamat a Miniszterek Tanácsában: a minősített többségi
szavazás rendszere 2005-ben megváltozik, az új rendszerben a
döntéshozási folyamatban a tagállamok népessége nagyobb súllyal fog
szerepelni;
- az Európai Parlamenti helyek elosztása: oly módon, hogy elegendő
legyen a jövőbeni 27 tagállamnak;
- Biztosok: 2005-től az Európai Bizottságnak minden egyes tagállamból
egy tagja lesz, egészen addig, amíg az Unió tagállamainak száma eléri
a 27-et;
- az Európai Bíróság reformja: munkájának megkönnyítése, fejlődés és
szakvéleményezés elősegítése.


Következő lépések
A Nizzai Szerződést ratifikálni kell mind a tizenöt tagállamban. A
ratifikációs folyamat országról országra különbözik. A legtöbb ország
hagyományosan, a Parlament által ratifikálja, néhány pedig
népszavazással fogadtatja el a fontosabb szerződéseket. Írország
2001 júniusában népszavazást tartott, amely során a lakosság a Nizzai
Szerződés ellen szavazott.
A Nizzában eldöntött intézményi reformok csupán egy elemét alkották
azoknak a változásoknak, amelyeken az Uniónak át kell esnie a
bővítési folyamat megvalósítása érdekében. Másik kulcsfontosságú
lépés volt az Agenda 2000 politikai reformcsomag, melyről 1999-ben
Berlinben született döntés. Jelenleg a legfontosabb feladat a
csatlakozási tárgyalások befejezése a társult országokkal. 2001
júniusában az Európai Unió vezetői meghatározták azt a célt, hogy az
Unió első új tagjai részt vegyenek a 2004 júniusában tartandó Európai
Parlamenti választásokon.

A KOPPENHÁGAI CSÚCS
2002. December 12-13.
A koppenhágai csúcstalálkozón világossá vált, hogy a tíz tagjelölt
ország 2004. május elsejével csatlakozik az Európai Unióhoz.
A koppenhágai csúcs összefoglalója angol nyelven letölthető a
Külügyminisztérium honlapjáról.

ATHÉN - A CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉS ALÁÍRÁSA
2003. április 16.
Magyarország a többi 9 tagjelölt országgal együtt aláírta a csatlakozási
szerződést.
A csatlakozási szerződés szövege a Külügyminisztérium honlapjáról.

A 10 tagjelölt ország 2004. május 1-jén fog az Európai Unióhoz
csatlakozni.